Kerttörténet


Kezdetek (18-19. század)

A csurgói birtok fejlesztésének kezdete a 18. században báró Berényi Klára nevéhez fűződik, aki - rezidenciája létesítésével egyidejűleg - egy kb. 10 hold területű, teraszos kialakítású, barokk díszkertet létesített az épület mellett. Az alsókertnek nevezett rész egy mulató- és konyhakert volt. Ebben, a kastélynál alacsonyabban fekvő kertben állt a nádfedelű kertészház, a melegágyak és a kamrák. A másik kertet gyümölcsösnek nevezték, ebben állt egy zsindelyfedásű pavilon és valószínűleg az üvegház. 
Báró Berényi Klára fia, báró Perényi Imre már anyja 1812-ben bekövetkezett halála előtt bekapcsolódott a birtok irányításába, majd 1823-ban zálogba adta a csurgói uradalom két birtoktestét - Keresztes falut és Szent Borbála puszta rájuk eső részét - gróf Károlyi Györgynek. Károlyi szemet vetett a Perényi-uradalom másik felére is: 1834-ben zálogba vette a csurgói és igari birtoktestet is, majd 1853-ban báró Perényi Imre örököseivel szerződést kötött a Csurgó-Keresztesi uradalom tulajdonba vételére. 
A kerttel kapcsolatos munkák már az 1830-as években megkezdődtek: kialakították a szerpentin alakú tavat és a lágy ívekben vezetett úthálózatot, amely nagyobb tisztásokat és ligetes területeket tárt fel. A kertben folyó munka mellett 1844 májusában fogtak hozzá a kastély átépítéséhez. A rezidencia délnyugat felé nyitott reprezentatív díszudvara az ókori római házak perisztiliumos udvarának hangulatát idézi. A díszudvart közepén, valamint az oszlopfolyosók mellett kiültetések díszítették. Az északi és déli pavilonok előtti felületet növénycsoportok tarkították, az előtérben, a nyílt gyepfelület szélén állt a napóra oszlopa.

A kert a 19. század második felében

Gróf Károlyi György 1877-ben bekövetkezett halála után a csurgói birtokot másodszülött fia, az 1839-ben született gróf Károlyi Viktor örökölte. Ebben az időszakban kerüt sor a meglévő tó kiszélesítésére, valamint sziget és két híd kialakítására. Ekkor került sor a nagyobb tisztások kialakítására: a kastély főhomlokzatától keletre elterülő kertrész tisztások sorozata volt, amelynek egységeit a kert útjai, a tavat tápláló csatoran és a ligetesen kialakított facsoportok választják el egymástól. A másik nagy tisztás a kastélytól délkeleti irányban húzódott, egyes szakaszokon kis facsoportokkal szegélyezve. 
A díszudvar kialakítása is megváltozott a század végére: közepén ovális gyepes szigetet hoztak létre, az udvar bejáratánál két kisebb növényszigetet telepítettek. 

A kastély és a kert átépítése 1900 és 1945 között

Gróf Károlyi Viktor fiúutód nélkül halt meg, így az uradalom bátyjára, gróf Károlyi Gyulára szállt. Két évvel később bekövetkezett halála után másodszülött fia, gróf Károlyi József örökölte az uradalmat. Ebben az ideőszakban nemcsak a kastély, hanem Hein János, a kor ismert tájkertésze vezetésével a park is átépítésre került. Hein tervére jellemző az eklektikus stílus, amelyben elegyedik a tájképi és a barokk stílus elemkészlete, illetve feltűnnek szecessziós elemek is. Hein munkájának eredménye, hogy a kastély közvetlen környezetében az épülettel harmonizálóü mértani kertrészt, ún. pleasure ground-ot alakítottak ki, valamint jelentős mértékben növelték a kert területét.
Hein elképzelése szerint született meg a csipketerasz melletti neobarokk, teraszos elrendezésű kertrész, amelynek uralkodó motívuma a második szinten kialakított rondó volt, ez szőnyegágyszerű kiültetést kapott, ívét a sétány külső oldalán nyírt sövény kísérte. A szórt burkolatú sétányokat virágszegély választotta el a gyepfelülettől.  
A díszudvar átalakítása során került elhelyezésre a nyolcszög alakú medence az egytálcás réz szökőkúttal. A gyepfelületet puszpángkiültetés tagolta, a díszmedence szélét virágkiültetés szegélyezte. Az oszlopfolyosók lábazata előtt nyírt sövényt alakítottak ki előterükben gömb alakú cserjékkel.
A kerthez hozzácsatolt, területileg lényegesen nagyobb részt az ún. vadaskert vagy fácános jelentette. Ebben az egységben fekeketfenyőt telepítettek erdőszerű állományban. Valószínűleg Hein átalakítási munkálataihoz kapcsolódóan két sziklakertet, alpinétumot is létesítettek a kertben. Ezek egyike a kastélytól északkeletre helyezkedik el, a másik a kastélytól délre, közvetlenül a díszkert és a vadaskert határán. 
A kert másik emblematikus eleme a kerti pihenő, azaz a gloriett. A karcsú oszlopokon nyugvó építmény a csipketerasz melletti teraszokról feltáruló látványnak is meghatározó eleme volt. A kerti pihenőt a szigetre vezető fahídon és csónakon is meg lehetett közelíteni. 
A fehérvárcsurgói birtok Károlyi József 1934-ig tartó birtoklása alatt élte második virágkorát. Károlyi József halála után a birtokon 1920-ban született fia, Károlyi István örökölte. István 25 éves koráig élt a kastélyban megözvegyült édesanyjával, majd az államosítás következtében teljes vagyonát elvesztette. 1947-ben családjával Franciaországba emigrált, 2009-ben Párizsban hunyt el. 

A Károlyi-kastély és kertje 1945-től a rendszerváltásig


Az 1945-ös államosítás gyökeres változást hozott a birtok életében. A kastélyt először a Fővárosi Gázművek üdülőjeként hasznosították, 1950-től görög és macedón menekült gyerekek otthona volt, 1955 és 1979 között pedig az Állami Gyermeknevelő Intézet vette birtokba. 

Az államosítást követő években a kastély és a kert állapotán nem lehetett negatív változásokat látni, a hanyatlás az 1950-es évektől vált érzékelhetővé: a kertről leválasztották a tótól délkeletre fekvő területet, amelyet építési telkeknek parcelláztak fel.

Az 1960-as években a bányászati munkák miatt olyannyira lecsökkent a talajvíz, hogy a tó vízutánpótlás nélkül maradt, elmocsarasodott, a meder fokozatosan feltöltődött. A település futballpályáját is ekkor alakították ki a főhomlokzat előtt. (Folytatjuk.) 

(Forrás: Ombódi Ildikó - Fatsar Kristóf: A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély kertjének története, Budapest, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., 2015.)

Megosztás a közösségi oldalakon